Eredmények (2. mérföldkő: Egészségügyi integráció)

A projekt keretében elkészített tanulmány az alábbi címlapra kattintva tölthető le.


Az alprojekt eredményeit az alábbi pontokban szedtük össze. A részletek megismeréséhez nyissa ki az egyes pontokat.

Az alprojekt célkitűzése

A 2016-os Jogi akadálymentesítés projekt során kiemelt témaként került beazonosításra az egészségügyi szolgáltatások határon átnyúló integrációja, mivel több stakeholder-műhelyen számos különböző kérdés merült fel ebben a témában, melyek jogszabályi háttere igen komplex és szerteágazó. Az azonosított jogi és adminisztratív akadályok alapvetően két témakör, a határon átnyúló betegmozgás és a határon átnyúló mentés köré csoportosultak, melyek közül a 2017-es projekt tervezésekor a határ menti mentés kapott hangsúlyt. Ennek oka egyrészt az volt, hogy az első projekt keretében megszólított szakmai szervek elkötelezettek voltak a kezdeményezés iránt, másrészt rövid távon kezelhetőbbnek látszott a helyzet, mint a határon átnyúló betegmozgás esetében.

Az alprojekt célja az volt, hogy egy szakértői munkacsoport segítségével részletesen feltárjuk a határon átnyúló mentés jogi és adminisztratív hátterét, és javaslatokat fogalmazzunk meg a meglévő akadályok megszüntetése érdekében. Ezáltal azt szerettük volna elérni, hogy

  • javuljon a határtérségben élők sürgősségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése;
  • ezáltal javuljon a határ mentén élők életminősége;
  • és hozzájáruljunk a mentési, valamint hosszú távon a sürgősségi egészségügyi ellátó hálózat gazdaságosabb és hatékonyabb működéséhez a határon átnyúló integráció révén.

Az alprojektet sikeresnek tekintjük, hiszen sikerült párbeszédet indítani a hazai illetékes hatóságok és szakmai szervek között, valamint a jogszabályi javaslatok és szakpolitikai ajánlások révén megtörtént a fennálló akadályok megszüntetésének hazai előkészítése.

Az alprojekt keretében megvalósított tevékenységek bemutatása

Az alprojekt gazdája Hüse-Nyerges Enikő projektmenedzser volt, a munkaterv május 3-án készült el.

Az alprojekt keretében egy átfogó, konkrét jogszabályi és szakpolitikai javaslatokat tartalmazó tanulmány készült a határon átnyúló sürgősségi mentés megszervezésének lehetőségeiről. A tanulmány 2017. június és november között került kidolgozásra.

A tanulmánykészítés szakmai támogatása érdekében egy szakértői munkacsoport került felállításra, mely a projekt időtartama alatt összesen 4 alkalommal ülésezett. Emellett a kérdéskör bonyolult finanszírozási hátterére való tekintettel két szakértőt bíztunk meg a kapcsolódó fejezetek kidolgozásával. A vonatkozó felkérést június 13-án jutattuk el a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz, majd június 23-án szerződtünk a Kiss Zsolt, mb. egészségügyi főigazgató-helyettes által delegált két szakértővel, Paragh Brigittával és dr. Kőrösi Lászlóval.

A munkacsoport munkájába a CESCI munkatársain (Hüse-Nyerges Enikő, dr. Jankai Norbert) kívül az alábbi szakemberek kapcsolódtak be:

  • Barbélyné dr. Niertit Annamária, mb. főosztályvezető, Egészségügyi Igazgatási főosztály, Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkárság, Emberi Erőforrások Minisztériuma
  • Bathó János, szervezési osztályvezető, Országos Mentőszolgálat
  • Blága Anett, igazgatási referens, Egészségügyi Igazgatási főosztály, Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkárság, Emberi Erőforrások Minisztériuma
  • Golopencza Pál, szolgálatvezető főorvos, Országos Mentőszolgálat
  • Gresz Miklós, szakmai tanácsadó, Egészségügyi Szakellátás Tervezési Főosztály, Állami Egészségügyi Ellátó Központ
  • Jova Anett, jogi előadó, Igazgatási és Jogi Osztály, Országos Mentőszolgálat
  • Kőrösi László, főosztályvezető-helyettes, Általános Finanszírozási Főosztály, Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő
  • Lórántfy Mária, regionális igazgató, Országos Mentőszolgálat
  • Paragh Brigitta, főosztályvezető-helyettes, Nemzetközi Kapcsolatok és Jogviszony Nyilvántartási Főosztály, Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő.

A munkacsoportban való részvételre felkértük még az Emberi Erőforrások Minisztériumának EU és Nemzetközi Egészségügyi és Szociális Ügyekért Felelős Osztályának, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak a szakértőit, akik azonban nem kívántak részt venni a közös munkában.

A munkacsoport összesen négy alkalommal, július 6-án, szeptember 13-án, október 11-én és november 23-án ülésezett.

Az első munkacsoportülés keretében a résztvevők egy szűkebb köre (OMSZ, NEAK) a CESCI munkatársainak közreműködésével azonosította a jogi harmonizáció szempontjából kritikus kérdéseket. Ezek jelentősen túlmutatnak az egészségügyi-szakmai területen, érintik többek között a közlekedést, az infókommunikációt és a mentésben résztvevők nyelvi kompetenciáját is. Emellett a résztvevők a NEAK képviselőjével részletesen áttekintették a mentés finanszírozási hátterének hazai és európai uniós vonatkozásait. A jelenlévők megkezdték az egyes témakörök szempontjából releváns EU-s és nemzeti jogszabályok teljes körének beazonosítását, illetve az akadályok felszámolására irányuló lehetőségek áttekintését. Az ülés végén megállapodtak a további teendőkről, illetve azok ütemezéséről.

A második munkacsoportülésen a részvevők köre kiegészült az ÁEEK munkatársával, aki számos, a határon átnyúló mentési tevékenység részleteibe menő, de a gyakorlati megvalósítás szempontjából fontos kérdést vetett fel. A kérdések jelentős része a találkozó során részben vagy egészben megválaszolásra került, azonban több esetben további információgyűjtés, jogszabályi vizsgálat, illetve ágazati szakértő bevonása vált szükségessé. Az ülés második felében a résztvevők megkezdték az elméleti határ menti ellátási területek kijelöléséhez szükséges módszertani kérdések tisztázását és a feladat elvégzéséhez szükséges adat- és információigény azonosítását.

A harmadik munkacsoportülés elején a CESCI munkatársai beszámoltak a projekt előrehaladásáról a szakmai kérdések tisztázása és az adatgyűjtés tekintetében. Elmondták, hogy az előző ülés óta eltelt időszakban sikerült felvenni a kapcsolatot az OMSZ rádiós kapcsolatát biztosító Pro-M Zrt. szakértőivel, valamint a mentőautók és a személyi állomány biztosításait intéző társasággal, akik megválaszolták a korábban felmerült kérdéseket. Ezt követően a résztvevők az EMMI Országos Tisztiorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkárság Egészségügyi Igazgatási Főosztályának két munkatársával áttekintették a külföldi mentési tevékenység folytatásához szükséges engedélyek kiterjesztésének lehetőségeit, és megfogalmazták az erre vonatkozó végleges javaslatukat. Az ülés második felében tisztázásra kerültek a korábban megválaszolatlanul maradt kérdések, és a határ menti ellátási területek kijelölésének módszertana is véglegessé vált.

A negyedik találkozó előtt elkészült az alprojekt fő eredményeit képező átfogó tanulmány és határon átnyúló sürgősségi mentési tevékenységre vonatkozó bilaterális egyezmény tervezete. A találkozó előtt mindkét anyag megosztásra került a munkacsoport szakértőivel, akik még a találkozó előtt megküldték kérdéseiket és javaslataikat az elkészült dokumentumokkal kapcsolatban. A találkozón a résztvevők külön-külön áttekintették a beérkezett javaslatokat, tisztázták a vitatott részek tartalmát, amely alapján a CESCI munkatársai véglegesítették a fent hivatkozott dokumentumokat.

A munkacsoportüléseken megbeszélt, a mentőautók sürgős esetben való határátlépését hátráltató jogi és adminisztratív akadályok az egészségügy mellett számos területet érintenek. Az ezekkel kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében, információgyűjtési céllal a következő szereplőkkel vettük fel a kapcsolatot.

  • A nem schengeni határok szabad átlépésére vonatkozóan kétoldalú egyezmények létrehozására tettünk javaslatot. Annak tisztázása érdekében, hogy az ilyen irányú kétoldalú szabályozás sért-e magasabb rendű nemzetközi vagy európai uniós rendeleteket, az Országos Rendőrfőkapitányság Rendészeti Főigazgatóságának Határrendészeti Főosztálya munkatársaival egyeztettünk.
  • A mentők és az irányítási központ közötti rádiós kapcsolat határátlépést követő megteremtésének lehetőségével kapcsolatban az Országos Rendőrfőkapitányság Rendészeti Főigazgatóságának Ügyeleti Osztályával, valamint a Nemzeti Infókommunikációs Szolgáltató Zrt.-n belül működő Pro-M Zrt. munkatársaival konzultáltunk.
  • A mentőautók CASCO és felelősségbiztosításának, valamint a személyzet felelősségbiztosításának területi hatályáról és kiterjesztésének lehetőségeiről az ERIX Biztosítási Alkusz és Tanácsadó Kft.-t kérdeztük meg.
  • A felmerült akadályok megszüntetésére vonatkozó javaslatok megfogalmazása érdekében felvettük a kapcsolatot a Nordic Council Koppenhágában működő titkárságával, akik a svéd-norvég határon megvalósuló mentési együttműködés részleteinek megismeréséhez nyújtottak segítséget, és az ehhez kapcsolódó alapvető dokumentumaikat is megküldték belső használatra.

A tanulmány keretében megvalósult határ menti ellátási körzetek területi modellezéséhez széleskörű adatgyűjtésre volt szükség. Az adatok beszerzése érdekében, a munkacsoporti tagok segítségével a következő szervezetekkel és intézményekkel vettük fel a kapcsolatot:

  • Landessicherheitszentrale Burgenland GmbH (Burgenlandi Biztonsági Központ)- Ausztria
  • Rotes Kreuz Burgenland (Burgenlandi Vöröskereszt) – Ausztria
  • Internationale und Europäische Angelegenheiten der Sozialversicherung (Osztrák Társadalombiztosítási Intézmények Egyesülete) – Ausztria
  • Úrad pre dohľad nad zdravotnou starostlivosťou (Egészségügyi Felügyeleti Hatóság) – Szlovákia
  • Zavod za zdravstveno zavarovanje Slovenije (Szlovénia Egészségbiztosítási Intézete) – Szlovénia
  • Ministrstvo za zdravje (Egészségügyi Minisztérium) – Szlovénia
  • Hrvatski zavod za hitnu medicinu (Horvát Sürgősségi Intézet) – Horvátország
  • Tisza ETT – Ukrajna viszonylatában
  • Kárpátaljai Egészségügyi Főosztály – Ukrajna
  • CESCI Balkans – Szerbia.

Az alprojekt eredményeinek összefoglalása

Az alprojekt kiindulási pontja

A kiindulási pontot a CESCI 2016-os elemzése jelentette, melynek főbb megállapításai az alábbiak voltak.

  1. A sürgősségi mentés jelenlegi szabályozása szigorú területiséget mutat. A mentésről szóló 5/2006.(II.7.) EüM-rendelet egyértelműen Magyarország területére terjed ki. Másrészt az idézett jogszabály (nyilvánvalóan minőségbiztosítási okokból) rendkívül szűk mozgásteret biztosít az Országos Mentőszolgálaton kívüli szereplők, így a határon túli mentők számára is. A mentési működési engedélyek kiadásához szükséges tárgyi és személyi feltételeket a 2/2004. (XI. 17.) EüM rendelet az egészségügyi szolgáltatók és működési engedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakmai jegyzékről foglalja össze. Ahhoz, hogy az Országos Mentőszolgálaton kívül bárki más részt vehessen a betegek szállításában, előzőleg a releváns hatóságtól be kell szereznie az erre vonatkozó működési engedélyt, ami egy katasztrófahelyzet esetében teljesen életszerűtlen, és a balesetet szenvedett uniós állampolgárnak az ellátáshoz való jogát is korlátozza.
  2. Ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy katasztrófahelyzetekre vonatkozóan bilaterális megállapodásokat kötnek egymással a szomszédos országok kormányai. Magyarországnak minden szomszédjával van érvényes megállapodása, melyek részletesen meghatározzák a határ túloldalán történő beavatkozások feltételeit (közösen elfogadott definíciókra alapozva), a segítségnyújtásba bevonható illetékes szervek körét, a koordináció felelősségét, a mentőcsapatok mozgásának szabályait, valamint a segítségnyújtáshoz kapcsolódó költségek rendezésének módját.
  3. A 2016-os projekt során az is világossá vált, hogy a közlekedési rendszabályok nem teszik lehetővé a mentőautók számára a megkülönböztető jelzés használatát az országhatáron túl, ami jelentős mértékben befolyásolja ezeknek a járműveknek a manőverezési lehetőségeit.
  4. A fenti jogi akadályokon túl figyelembe kell venni technológiai (rádiós kommunikáció), nyelvi és egyéb adminisztratív és finanszírozási szempontokat is, melyek jelenleg adminisztratív akadályként jelentkeznek.
  5. Az akkor megkérdezett szakértők véleménye szerint a határon átnyúló mentési szolgáltatások rendszerének kialakítása csak fokozatosan, lépésről lépésre haladva képzelhető el. Elsőként azt kellene elérni, hogy a mentőautók szabadon átléphessék a határt, és az ott felvett sérültet az állampolgársága szerinti legközelebbi kórházba beszállíthassák. Ezt követően kerülhetne sor a kórházi sürgősségi szolgáltatások határon átnyúló megosztására.

A szakértői munkacsoport hozzájárulása

Rendkívül hasznosnak bizonyult a szakértői munkacsoport hozzájárulása a végső dokumentumokhoz, ugyanis az érintett szakemberek saját szakterületük szabályozási hátterének ismeretében jelentősen hozzájárultak a ténylegesen létező problémák, akadályok teljes körének feltárásához, az ezek megoldására vonatkozó javaslatok megfogalmazásához, valamint a területi modellezéshez szükséges módszertan kidolgozásához és az adatok beszerzéséhez.

Emellett a CESCI előzetes koncepciója is részben változott a szakértők javaslatára. Az eredeti elképzelés szerint szerettünk volna lépéseket tenni a kórházi sürgősségi szolgáltatások határon átnyúló megosztása érdekében. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy határon túli sürgősségi mentés esetén, a beteget nem feltétlenül a legközelebbi hazai kórházba, hanem a megfelelő ellátást biztosítani képes legközelebbi, akár határon túli kórházba lehetett volna szállítani. Bár sürgősségi ellátás esetén e tekintetben alapvetően nem jelentkeznek jogi és finanszírozási akadályok, azonban a sérültek esélyegyenlősége sérülne. Ennek elkerülése érdekében a szakértők javaslatára úgy kellene eljárni, hogy függetlenül attól, hogy a sérültet hazai vagy határon túli mentőegység látja el, minden esetben mérlegelni kellene, hogy a bevetés szerinti államban vagy a szomszédos ország(ok)ban kapna-e magasabb színvonalú és/vagy gyorsabb ellátást a beteg. A határok ilyen irányú megnyitása azonban a sürgősségi esetszámok várható növekedése következtében kapacitásbeli és pénzügyi kockázatot generálna, melynek mértéke jelen pillanatban nem ismert. A problémakör tehát jelentősen túlmutat jelen projekt és tanulmány keretein, ennek következtében csak érintőlegesen foglalkoztunk a témakörrel.

A tanulmány főbb megállapításai, javaslatai

A szakértői tanulmány három nagyobb részre osztható:

A dokumentum első részében rövid áttekintést adunk a mentők határon átnyúló szabad mozgásának indokoltságáról, valamint bemutatjuk a kapcsolódó európai uniós folyamatokat. Ezt követően elméleti betekintést nyújtunk a sürgősségi betegellátás alapjaiba, és ismertetjük a hazai és a szomszédos államok sürgősségi ellátó rendszereit, külön figyelmet fordítva a határon átnyúló együttműködést befolyásoló tényezőkre.

A dokumentum második, leghangsúlyosabb részében tematikus bontásban elemeztük a határon átnyúló sürgősségi mentés megvalósításának feltételeit, majd ezekhez kapcsolódóan megfogalmaztuk jogi és szakpolitikai javaslatainkat. A fejezetben a következő témák kerültek feldolgozásra:

  • a határátlépés feltételei: schengeni, nem schengeni belső határok és külső határok
  • működési engedélyek: tárgyi és személyi feltételek
  • a megkülönböztető jelzések használatának feltételei
  • adminisztratív-technikai ügyek: felelősség- és gépjármű biztosítás, tankolás, menetlevél, stb.
  • szakmai határon átnyúló együttműködés a mentők riasztásától a beteg kórházba szállításáig
  • kommunikáció: rádiós kapcsolat, nyelvi akadályok
  • finanszírozási kérdések: a mentési tevékenység és a kórházi sürgősségi ellátás pénzügyi vonatkozásai.

A fejezetben megfogalmazott jogi javaslatokat és szakpolitikai ajánlásokat végül európai, bilaterális és nemzeti szinten, külön-külön összefoglaltuk, áttekintettük az ajánlások prioritását, megvalósításának időhorizontját és megfogalmaztuk a gyakorlati megvalósítás irányába mutató akciók sorát.

A) Európai Uniós szinten tettünk javaslatot a határon átnyúló mentés fogalmának meghatározására, működési és a megkülönböztető jelzések határon túli használatához szükséges hatósági engedélyek kölcsönös elfogadásának irányelvi szabályozására (hasonlóan a 2011/24-es direktívához). Az irányelv alkalmazhatóságának feltétele lenne, hogy az érintett tagállamok önkéntes alapon rendezik a határon átnyúló együttműködés feltételeit és részleteit.

B) Bilaterális egyezményben javasoljuk szabályozni a határon túli mentés következő aspektusait:

  • a határon túli mentés során érinthető határ menti zónákat;
  • a nem schengeni határokon a megkülönböztető jelzést használó mentőgépjárművek szabad mozgását;
  • a határon átküldhető mentőcsapat típusát, összetételének minimumfeltételeit és kompetenciáját;
  • a határon túli mentőegység riasztásának és vezénylésének rendjét;
  • a hazai illetékes szervek (mentők, diszpécserközpont, stb.) és a határon túli mentőegység együttműködésének részleteit;
  • a sérült hazai mentőegységnek vagy kórházba szállításának rendjét;
  • a határon túli mentőegységet megillető védelmet és támogatást;
  • a mentést segítő tolmácsügyelet felállítását.

C) Az európai és a bilaterális szintű új rendelkezések függvényében egyes esetekben szükségessé válik a kapcsolódó hazai jogszabályok módosítása. Az általunk javasolt új joganyagok a következő hazai rendelkezések tartalmát befolyásolnák az alábbiak szerint:

  • az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet tartalmának bővítése a működési engedélyek kölcsönös elfogadására vonatkozóan;
  • a mentésről szóló 5/2006 (II. 7.) EüM rendelet módosítása a személyi és tárgyi feltételekre, a határon túli mentők riasztására és vezénylésére, valamint a beteg átadására és kórházba szállítására vonatkozóan;
  • a 12/2007. (III.13.) ) IMR rendelet bővítése a megkülönböztető jelzések vonatkozásában;
  • a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet módosítása a megkülönböztető jelzések vonatkozásában.

D) Szakpolitikai ajánlások, az ajánlások prioritása, illetve a megvalósításukhoz szükséges lépések, azok időhorizontja és költségvonzata.

A projekt során egyértelművé vált, hogy a jogi anyagok módosítása önmagában nem elegendő a határon átnyúló sürgősségi mentés feltételeinek megteremtéséhez, minden érintett téma esetében európai és/vagy bilaterális szintű szakpolitikai ajánlások megfogalmazása vált szükségessé.

Ajánlások az Európai Unió számára

Hazai és vagy bilaterális szintű szakpolitikai ajánlások

A tanulmány harmadik részében elméleti szinten modelleztük és elemeztük a határon átnyúló mentés és a kórházi sürgősségi ellátás területi vonatkozásait és potenciáljait.

  1. A határátkelési ponttól számított 50-km-es, a magyar sürgősségi mentésben használt módszertan alapján egyben 50 perc alatt elérhető területek összességeként határoztuk meg azt a területet, melyen belül érdemes felvetni a határon átnyúló mentési tevékenység engedélyezésének lehetőségét. A projektben résztvevő szakértők véleménye szerint ez az a zóna, melyen belül megvalósulhat, hogy a sérült előbb jut megfelelő helyszíni vagy kórházi ellátáshoz a szomszédos állam mentőegységeinek közbenjárása révén.
  2. A határ menti mentőellátottság területi mintázatának elemzése során a mentőállomások és határátkelők elhelyezkedését, valamint a helyszínre érkezéshez kapcsolódó időtényezőt (15 és 30 perces zónák) vettük figyelembe.
  3. Habár a projekt keretében csak korlátozott mértékben foglalkoztunk a határon átnyúló kórházi sürgősségi ellátás lehetőségeinek jogi és adminisztratív aspektusaival, szerettünk volna rámutatni a határon átnyúló együttműködésben rejlő potenciálra. Az erre vonatkozó ábra szemlélteti a sürgősségi ellátást kínáló kórházakat a projektben kijelölt határ menti sávban; valamint igyekszik megmutatni az intézmények által kínált ellátások spektrumát.

Ez és az összes többi akadály megszüntetése egyértelműen megkívánja nemcsak a szakmai szervezetek széles körének hatékony és magas szintű határon átnyúló együttműködését, de szükséges a szomszédos tagállamok magas politikai szinten jelentkező együttműködési és problémamegoldási szándéka is, mely tekintetben jelenleg még hiányosságok tapasztalhatók.

Az alprojekthez meghatározott indikátorok teljesülése

Indikátor megnevezése

Előirányzat

Teljesítés

 Ad-hoc egészségügyi munkacsoport

1 db

1 db
 Az egészségügyi munkacsoport üléseinek száma

4 db

4 db
 Ad-hoc munkacsoportba meghívott szakértők száma

10 fő

12 fő
A határon át történő
betegszállítást érintő szabályozási és szakpolitikai dokumentum

1 db

1 db

Az alprojekt folytatásának lehetőségei

A megfogalmazott javaslatok és a beazonosított nehézségek alapján az alábbi folytatási lehetőség rajzolódik ki.

1) A határon átnyúló sürgősségi mentés megszervezése érdekében javasoljuk a szomszédos országok illetékes hatóságainak megszólítását és bevonását, annak érdekében, hogy feltárjuk a szomszédos országok hatóságainak álláspontját a meglévő szakpolitikai irányvonalakat és fejlesztéseket illetően. Ez tenné lehetővé a jogszabály-harmonizációra vonatkozó kétoldalú javaslatok megfogalmazását és véglegesítését.

2) A határon átnyúló sürgősségi együttműködés másik szegmensét a kórházi sürgősségi ellátások jelentik. A kórházi szolgáltatások határon átnyúló megosztása azonban jelenleg ismeretlen mértékű kockázatot hordoz, mely a tagállamok számára elfogadhatatlan. A helyzet kezeléséhez szükség lenne a problémakör részletes feltérképezésére és a potenciális határon átnyúló betegmozgás volumenének és következményekeinek számszerűsítésére.