A projekt keretében elkészített tanulmány az alábbi címlapra kattintva tölthető le.

Az alprojekt eredményeit az alábbi pontokban szedtük össze. A részletek megismeréséhez nyissa ki az egyes pontokat.

Az alprojekt célkitűzése

A harmadik jogi akadálymentesítési projekt keretében főként a betegjogok területi érvényesítése szempontjából jelentőséggel bíró témákban haladtunk előre, melyekre alapozva 2019-ben az intézményi és jogi környezetre fókuszáltunk. Az alprojekt célja az volt, hogy a növekvő volumenű határon átnyúló betegmobilitásból fakadó kihívások kezelése, valamint a határ menti funkcióhiányos térségek ellátásának javítása érdekében konkrét bilaterális megoldásokra tegyünk szövegszerű javaslatot, és a megvalósításukat segítő útmutatót dolgozzunk ki a mentés és a betegellátás területén, a kompetens szereplők bevonásával. Ennek érdekében:

• elemeztük a vonatkozó intézményi és jogi környezetet;
• elvégeztük 4 konkrét határ menti kórház alkalmassági vizsgálatát;
• javaslatot fogalmaztunk meg a határ menti betegellátást elősegítő kormányközi megállapodások szövegére;
• kidolgoztuk az érintett kórházak határon átnyúló szolgáltatásnyújtását segítő mintaszerződéseket;
• megszerveztük a nemzetközi mentési munkacsoport éves szakmai szemináriumát;
• mentős tanulmányutat szerveztünk Alsó-Ausztriába;
• javaslatot fogalmaztunk meg a mentőautók határon át történő mozgását lehetővé tévő keretegyezményre;
• kidolgoztunk egy magyar nyelvű útmutatót a határ menti betegellátás gyakorlati megvalósításához.

Az alprojekt keretében megvalósított tevékenységek bemutatása

Interjúzás

Négy – a 2018-as országos helyzetelemzés alapján a határon átnyúló együttműködésekben kiemelkedően érintettként azonosított határszakasz mentén fekvő – közfinanszírozott magyar egészségügyi szolgáltató alkalmassági vizsgálatát célzó felmérésre került sor, helyszíni interjúk keretében. A szolgáltatók kiválasztásának a szempontjai a következők voltak:

1. a kiválasztott egészségügyi intézmények egymástól távol, lehetőleg más-más szomszédos ország mellett helyezkedjenek el (az osztrák és az ukrán határ vizsgálatától a szolgáltatások technikai és árszínvonalában meglévő igen jelentős eltérések miatt eltekintettünk);
2. a kórházak a progresszivitás különböző szintjét képviseljék, a négy alapszakmás városi kiskórháztól az egyetemi klinikáig.

Az interjúkban érintett volt az esztergomi Vaszary Kolos Kórház (magyar-szlovák relációban), a Mohácsi Városi Kórház (magyar-horvát relációban), a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ és a térítésköteles ellátásainak nyújtását szervező UNI-MED Korlátolt Felelősségű Társaság (magyar-román és magyar-szerb relációban), valamint a zalaegerszegi Zala Megyei Szent Rafael Kórház (magyar-szlovén relációban). Az intézményekkel folytatott interjúk alkalmával a határon átnyúló/határmenti egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó tapasztalataik és az együttműködésekben való részvételüket támogató erőforrásaik felmérésére került sor.

Az interjúk a harmadik mérföldkő keretében megvalósult országos felmérés tapasztalatai alapján előzetesen kidolgozott egységes kérdéssorra épültek azzal, hogy a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központnál két interjúra is sor került, tekintettel arra, hogy a szegedi klinika járó-, és fekvőbeteg térítéses szakellátását külön erre a célra létrehozott gazdasági társaság, az UNI-MED Szeged Egészségügyi Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság biztosítja.

A felmérés tanulságait egy több szempontú benchmark keretében elemeztük ki, ezzel adva egy összképet a határ menti betegmobilitás potenciális fejlesztési lehetőségeiről.

Második nemzetközi mentős szeminárium (2019. szeptember 30.)

Szeptember 30-án, Budapesten került megrendezésre a határon átnyúló mentésről szóló második interaktív szeminárium, melynek során az osztrák-cseh jó gyakorlat alapján hazai és szomszédos EU–tagállamokból érkezett szakértők vitatták meg a hosszú távú együttműködés kereteit.

A rendezvényre meghívtuk a hazai és szomszédos országok területileg illetékes (határ menti) mentési szerveinek vezetőit, valamint az illetékes minisztériumok, állami intézmények képviselőit. A szeminárium résztvevői:

• Ács Zoltán – Operačné stredisko záchrannej zdravotnej služby (Sürgősségi Operatív Orvosi Szolgálat) (SK)
• Balogh Tamás – CESCI (HU)
• Csató Gábor – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Engelbrecht Imre – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Gencsi László – Ambulanta Bihor (Bihar Megyei Mentőszolgálat) (RO)
• Golopencza Pál – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Gyenes Kata – Állami Egészségügyi Ellátóközpont (HU)
• Jova Anett – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Juca Dacian – Departamentul pentru Situații de Urgență (Sürgősségi Szolgálat) (RO)
• Oec. Mirjana Hanžeković – Zavoda za hitnu medicinu koprivničko-križevačke županije (Koprivnica-Križevci Megyei Sürgősségi Intézet) (HR)
• Juraj Hrehorcak – Operačné stredisko záchrannej zdravotnej služby (Sürgősségi Operatív Orvosi Szolgálat) (SK)
• Hüse-Nyerges Enikő – CESCI (HU)
• Vladimira Križaj-Grabant – Zavod Za hitnu medicinu međimurske županije (Medimurje Megyei Sürgősségi Intézet) (HR)
• Christian Legler – Notruf NÖ (Notruf Alsó-Ausztria) (AT)
• Lórántfy Mária – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Lucia Mesárošová – Operačné stredisko záchrannej zdravotnej služby (Sürgősségi Operatív Orvosi Szolgálat) (SK)
• Ocskay Gyula – CESCI (HU)
• Dr. Susanne Ottendorfer – Notruf NÖ (Notruf Alsó-Ausztria) (AT)
• Július Pavčo – Operačné stredisko záchrannej zdravotnej služby (Sürgősségi Operatív Orvosi Szolgálat) (SK)
• Licniu Venter – Ambulanta Bihor (Bihar Megyei Mentőszolgálat) (RO)
• Siegfried Weinert, MSc – Notruf NÖ (Notruf Alsó-Ausztria) (AT)
• Zágori Szilvia – Emberi Erőforrások Minisztériuma (HU)

Alsó-Ausztriai tanulmányút (2019. december 9-10.)

Annak érdekében, hogy egyrészt ismereteket és tapasztalatokat gyűjtsünk a jól működő osztrák-cseh gyakorlatról, másrészt hogy a szakma képviselői számára demonstráljuk a szolgáltatásmegosztás előnyeit, kétnapos tanulmányutat szerveztünk Alsó-Ausztriába. A tanulmányút résztvevői kisbusszal utaztak St. Pöltenbe, ahol meglátogatták a Notruf 144 Niederösterreich koordinációs központját, a St. Pölteni Oktatókórházat, valamint a Vöröskereszt mentőállomását és katasztrófavédelmi központját; és interjúkat készítettek az ottani, valamint a határ menti együttműködés koordinációjáért felelős NÖGUS szakembereivel.

A tanulmányút résztvevői:

• Bathó János – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Jan Ciernik –Zdravotnická záchranná služba Jihomoravského kraje (Dél-Morva Sürgősségi Orvosi Szolgálat) (CZ)
• Gencsi László – Ambulanta Bihor (Bihar Megyei Mentőszolgálat) (RO)
• Golopencza Pál – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Alexander Heller – Landessicherheitszentrale Burgenland (Burgenlandi Biztonsági Központ) (AT)
• Juraj Hrehorcak – Operačné stredisko záchrannej zdravotnej služby (Sürgősségi Operatív Orvosi Szolgálat) (SK)
• Hüse-Nyerges Enikő – CESCI (HU)
• Jova Anett – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Juca Dacian – Departamentul pentru Situații de Urgență (Sürgősségi Szolgálat) (RO)
• Christian Legler – Notruf NÖ (Notruf Alsó-Ausztria) (AT)
• Lórántfy Mária – Országos Mentőszolgálat (HU)
• Christine Philipp – Burgenland Tartomány (AT)
• Siegfried Weinert, MSc – Notruf NÖ (Notruf Alsó-Ausztria) (AT)
• Zágori Szilvia – Emberi Erőforrások Minisztériuma (HU)

Elemzés és javaslattétel

A CESCI által felkért vezető szakértő átfogóan elemezte a határ menti betegellátás intézményi és jogi hátterét, majd áttekintette a kötelező társadalombiztosítás teherviselése mellett a határon átnyúló egészségügyi együttműködések finanszírozására elvben alkalmas lehetőségeket és főbb jellemzőiket, valamint a megvalósításuk realitását a 1798/2019. (XII. 23.) Korm.határozat fényében.

A vonatkozó nemzetközi, bilaterális és nemzeti egészségügyi és területfejlesztési jogszabályi környezet figyelembe vételével elkészült egy javaslat a határ menti betegellátást elősegítő kormányközi megállapodásra, valamint a szeminárium és a tanulmányút tapasztalatai és eredményei alapján a határon átnyúló mentés kormányközi szabályozására.

Végül, a Goriziai Nemzetközi Társadalomtudományi Intézet (ISIG) gyakorlati kézikönyve alapján elkészült egy útmutató a határmenti betegellátás megszervezéséhez is

Az alprojekt eredményeinek összefoglalása

Az interjúzás és az alkalmassági vizsgálat eredményei

• Annak ellenére, hogy a közfinanszírozás (legalább részbeni) költségviselése mellett megvalósuló formalizált együttműködés a vizsgált öt határszakasz négy kórháza közül csak egyben (Esztergom) működik, ténylegesen az összes kórház rendszeresen nyújt ellátást külföldi biztosítottak részére. Igény tehát van a határon átnyúló egészségügyi ellátásra, azonban az abban rejlő lehetőségeket Magyarország jelenleg tudatosan nem használja ki, mivel nem teremtette meg annak a saját maga számára kedvező szabályozási hátterét.
• Az egyes határszakaszokon meglévő és immár hosszabb időre visszatekintő területfejlesztési célú regionális/interregionális együttműködések és szakmai (pl. Zalaegerszeg-Muraszombat) kapcsolatok a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásnyújtásra ösztönzően hatnak. Hiányzik azonban a hosszú távú együttműködést biztosítani képes országosan egységes fejlesztési szándék, az előre tekintő, tervszerű gondolkodás és a szabályozási környezet.
• Intézményi oldalon a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásnyújtást jellemzően az intézményi bevételnövelés és a kapacitáskihasználtság fokozásának szándéka, vagyis összességében a profitmaximalizálás igénye motiválja. Azonban a határon átnyúló egészségügyi együttműködéseket elsősorban az emberiességi és a szolidaritási szempontok indokolják.
• Rendhagyó az a szemlélet (pl. a szegedi intézmény esetében), amely a társadalombiztosításon kívül működő külföldi üzleti biztosítókkal létesített, a biztosítottjaik magyarországi egészségügyi ellátására létrehozott szerződéses kapcsolatokat nem tekinti határon átnyúló egészségügyi együttműködésnek.
• Sajátos keveredés érvényesül az intézményi gondolkodásban a határon átnyúló együttműködésekben való részvétel intézményi feltételei tekintetében is. Szeged és Zalaegerszeg egyértelműen a szabad intézményi kapacitások függvényeként tekint az ilyen együttműködésekben való részvétel lehetőségére, illetve szükségesnek tartja, hogy az intézményi ellátás ne érje el a teljesítményvolumen-korlát határát. Ez a szemlélet azonban figyelmen kívül hagyja az európai betegellátási rezsim Magyarországon is kötelezően alkalmazandó szabályait.
• A vizsgált intézményekben a nyelvi korlátok jellemzően nem képezik akadályát a határon átnyúló egészségügyi együttműködésnek, a szükséges nyelvismeret mindenütt megfelelő mértékben rendelkezésre áll.
• A magyar-szlovák határszakaszon már a mentőgépjárművek határon átnyúló közlekedésére is valós igény alakult ki.

A szeminárium főbb megállapításai, javaslatai

A szemináriumot Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat Főigazgatója nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta a határon átnyúló együttműködés fontosságát. Ezt követően Ocskay Gyula, a CESCI főtitkára mutatta be a projekt keretét adó Jogi akadálymentesítés című kezdeményezést, majd Hüse-Nyerges Enikő, a CESCI projektmenedzsere, valamint dr. Balogh Tamás, a CESCI szakértője beszélt a mentés terén az elmúlt 3 év során megvalósult tevékenységekről, valamint az idei tervekről.  Az ismertetőben szó esett a 2017-ben elkészült átfogó tanulmányról, mely a határon útnyúló mentés hazai jogi és adminisztratív hátterét elemezte, az ezzel kapcsolatban megfogalmazott javaslatokról, valamint a projekt keretében azóta elkészült államközi szerződéstervezetről.

A résztvevők bemutatkozása után Siegfried Weinert és Susanne Ottendorfer, az alsó-ausztriai “Notruf NÖ” képviseletében ismertették az Ausztria és Csehország között működő együttműködés előzményeit, jogi és adminisztratív kereteit, valamint gyakorlati megvalósulás részleteit. A két szomszédos állam (amely katasztrófavédelmi egyezménnyel 2000 óta rendelkezett) 2016-ban kötött államközi szerződést annak érdekében, hogy javítsák a határ mentén élők sürgősségi ellátáshoz való hozzáférését. Az alapelv az, hogy a beteg mielőbb megkapja a megfelelő helyszíni és hospitális ellátást, vagyis a legközelebbi mentőegység a leggyorsabban elérhető, megfelelő egészségügyi intézménybe szállítsa őt, a határtól függetlenül. Az együttműködés kereteit biztosító államközi szerződés alapján az érintett intézmények egy együttműködési megállapodásban szabályozták a határ menti mentést befolyásoló tényezőket, többek között a nyelvhasználatot, a kommunikációs és együttműködési protokollokat, a hatóanyagok határon történő átszállítását.

Az együttműködés gyakorlati oldalát tekintve, az előadók bemutatták a határon átnyúló mentés gerincét adó applikációt, mely a koordinációs központok közötti információcserét és kapcsolattartást biztosítja. A rendszer egyik funkciója, hogy valós időben a bevetés helyszínének térségében képes megjeleníteni az aktív mentőegységek pontos pozícióját, és lehetőséget biztosít arra, hogy a koordinációs központok néhány kattintással segítséget kérjenek egymástól. A központok közötti valós idejű kommunikáció az applikáció chat funkcióján keresztül történik. Maga a fejlesztés rendkívül egyszerű, minimális költségvetéssel készült, és belátható időn belül átadható más határtérségek számára.

Az előadók rávilágítottak, hogy a megállapodás életbe lépése és az együttműködés megindulása egyértelműen életminőség-javulást és költségmegtakarítást eredményezett a határtérségben. Arra is felhívták a figyelmet, hogy elegendő az érvényben lévő nemzeti szabályozási keretek kölcsönös elismerése: nincs szükség (az ECBM-hez hasonló elven működő) derogációra! A szekció végén a résztvevők számos, többek között a gyakorlati problémák megoldására, a finanszírozásra és az intézményi megállapodásokra vonatkozó kérdést tettek fel az előadóknak.

Az ebédszünet után, a délutáni interaktív szekcióban a résztvevő országok képviselői oszthatták meg véleményüket a potenciális együttműködés különböző aspektusaira vonatkozóan.

• Az együttműködésbe bevonandó szereplőket illetően egyetértés mutatkozott a kompetens minisztériumokat, a területileg illetékes koordinációs központokat (diszpécserszolgálatokat) és a mentőszolgálatokat illetően. Siegfried Weinert hozzátette, hogy tapasztalataik szerint a kevesebb néha több, vagyis minél kevesebb intézmény vesz részt az egyeztetési folyamatban, annál gyorsabban lehetséges eljutni a megoldásig.
• A kommunikációs problémákat tekintve kizárólag az adatvédelem kérdése tűnik problémásnak. A betegadatok felvételére, kezelésére és tárolására országonként eltérő megoldások léteznek. Az adatok határon túli megosztásának a lehetőségeit a nemzeti és az EU-s GDPR szabályozás fényében, egyedileg szükséges vizsgálni.
• A finanszírozást illetően a résztvevők egyetértettek abban, hogy külön keretösszeg valószínűleg nem lenne szükséges a határon túli feladatok megvalósítására, hiszen a határon túli esetszámok és a vonatkozó költségek kiegyenlítődése nagy valószínűséggel bekövetkezik.

Szlovákia esetében felmerült továbbá, hogy rendszeresen készítenek elemzést a mentőállomások számának és elhelyezkedésének optimalizálásáról, amely a következő alkalommal már a magyar oldali kapacitások figyelembe vételével is készülhetne.

A szeminárium végén, az együttműködés előmozdítása érdekében Ocskay Gyula felajánlotta a CESCI segítségét bilaterális szakmai találkozók, valamint egy alsó-ausztriai tanulmányút megszervezésére, annak érdekében, hogy a résztvevők közelebbről megismerhessék az osztrák-cseh jó gyakorlatot.

A tanulmányút legfontosabb tanulságai

A tanulmányút a Notruf 144 Niederösterreich koordinációs központjának látogatásával kezdődött. A szervezet vezérigazgatója, Christof Constantin Chwojka köszöntötte a delegációt, és támogatását fejezte ki a jövőbeli együttműködésre vonatkozóan. Ezt követően Siegfried Weinert és Christian Legler, a szervezet határ menti együttműködések tervezéséért, kialakításáért, valamint működtetéséért felelős munkatársai vették át a szót. Előadásukban bemutatták a Notruf 144 felépítésének és működésének részleteit, beleértve a mentéshez kapcsolódó és egyéb egészségügyi koordinációs mechanizmusokat, valamint a mögöttük álló technológiai megoldásokat. A résztvevők betekinthettek a diszpécserek munkájába és a korábban bemutatott határ menti együttműködést és az azt segítő kommunikációs applikációt egy szimulált eseten keresztül ismerhették meg.

Az alkalmazás egy adatlap segítségével automatizálja és formalizálja a határ túloldaláról történő segítségkérést. A rendszer a kérés tárgyának meghatározására cseh szempontból az alábbi 3 lehetőséget kínálja:

• mentési művelet cseh területen, támogatás kérése az osztrák mentőktől;
• mentési művelet osztrák területen, a cseh mentők veszik át a műveletet;
• mentési művelet osztrák területen: a mentési művelet átadása az osztrák sürgősségi műveleti központnak.

Ezt követően a diszpécsernek ki kell választania egy listából az eset szakmai besorolását (légzésleállás, allergia, stb.) A betegségcsoportok/ellátástípusok a két oldalon eltérően alakulnak. A harmonizálás helyett a felek úgy döntöttek, hogy megtartják a saját (nemzeti) klasszifikációt, és a csoportjaikat hozzárendelik a közösen kialakított, többnyire átfogóbb kategóriákhoz. Az ezzel kapcsolatos útmutatás a diszpécserek rendelkezésére áll. A lenyíló menün kívül a diszpécsernek lehetősége van pontosítani az eset leírását. Az adatlapon ezek mellett az eset helyadatait kell megadni, majd megjelenik a közelben lévő osztrák és cseh mentőegységek listája, megmutatva azok típusát (ALS, BLS), valamint távolságát az esettől mind kilométerben, mind időben. A diszpécser kiválasztja az általa legalkalmasabbnak ítélt mentőegysége(ke)t, és elküldi a kérést a határ túloldalára.

Az applikáció a kitöltő nyelvén juttatja el a kérést a fogadó félhez, melyet Google Translate segítségével fordítanak le. A fogadó fél egy kattintással tudja elfogadni vagy elutasítani a kérést (több mentőegység kérése esetén egyenként). A kérés elfogadása esetén megnyílik a chat funkció, mely valós időben történő kommunikációs lehetőséget biztosít a két oldal diszpécserei között. A beírt szöveget az applikáció Google Fordító segítségével automatikusan fordítja a fogadó fél nyelvére.

Osztrák oldalon a diszpécser vagy a szolgálatvezető dönthet a határon túli mentőegységről, abban az esetben, ha megfelelő hazai mentőegység nem áll rendelkezésre.

Határon túli segítségnyújtás esetén a mentőegység minden esetben a saját koordinációs központjával tartja a kapcsolatot rádión (az osztrák hálózat Brünnig ér) vagy mobiltelefonon keresztül. A két tartomány diszpécserei chaten kommunikálnak folyamatosan. A kórházba szállítás tényéről a mentőegység dönt, saját belső protokollja szerint, míg a megfelelő legközelebbi kórházat a két diszpécser együttesen választja ki.

Határon túli bevetés esetén a megállapodás értelmében minden mentőegység a saját nemzeti szabályozásának (orvosi engedélyek, megkülönböztető jelzés használata, stb.) és szakmai protokolljának megfelelően dolgozik, melyeket a felek kölcsönösen elismernek. Ez a gyakorlatban többek között azt jelenti, hogy a cseh orvosnak nincs szüksége osztrák oldali kamarai tagságra és engedélyre vagy a sofőrnek és a gépjárműnek extra engedélyre a megkülönböztető jelzés használatához.

A bemutatókhoz kapcsolódóan a résztvevők számos technikai jellegű kérdést tettek fel, melynek eredményeként tisztázódtak a korábban nem egyértelmű aspektusok.

A második nap a St. Pölteni Oktatókórházban tett látogatással kezdődött. Mag. Dr. Bernhard Kadlec, az intézmény kereskedelmi igazgatója röviden bemutatta a kórházat, majd körbevezette a delegációt az intézményben. Az oktatókórházban kiemelten magas progresszivitási szintű ellátást kínálnak a kardiológia és neurológia terén. Az intézmény 500.000 járóbeteget fogad évente, összesen 18 osztályon. Saját, digitális alapokon nyugvó logisztikai központot működtetnek, mely több kórháznak biztosítja a szükséges eszközöket és gyógyszereket napi szinten.

A délelőtt további részében Elke Ledl, a az alsó-ausztriai egészségügyi együttműködések előmozdítását célzó Healthacross kezdeményezés vezetője ismertette a Gmünd és a cseh České Velenice között megvalósult első INTERREG-A projektjüket, melynek eredményeként 13 év után sikerült széleskörű együttműködést kialakítani az alsó-ausztriai és cseh tartományok között. Majd beszámolt a Szlovákiával és Magyarországgal kezdeményezett együttműködés jelenlegi állásáról. Előadásában hangsúlyozta, hogy a politikai együttműködési szándék mellett, kiemelten fontos a polgárok informálása a fejekben létező mentális határok lebontása érdekében.

A nap második felében a csoport meglátogatta a Vöröskereszt st. pölteni mentőállomását, valamint münchendorfi katasztrófavédelmi és logisztikai központját, ahol Michael Sartori mutatta be a szervezet működését és a kapcsolódó infrastruktúrát és eszközállományt. Ausztriában a mentési tevékenységek 90%-át a Vöröskereszt látja el, több kisebb szolgáltató mellett.

Átfogó tanulságként megfogalmazódott, hogy az osztrák egészségügyi intézményrendszer lényegesen decentralizáltabb a magyarnál, melyben az intézmények a tartományi szinten meghatározott keretek között jelentős döntési szabadsággal bírnak, ami a példa adaptációjának bizonyos korlátokat szab.

A meglátogatott kórház és mentőállomás alapján az alkalmazott egészségügyi eszközök, eljárások és protokollok nagyban hasonlítanak a magyar oldalon megszokotthoz. Lényeges különbség mutatkozik azonban a támogató funkciók esetében alkalmazott technológiák, illetve az ellátás munkavállaló- és betegbarát, valamint költség- és időhatékony szervezésében. E tekintetben mindenképp jó példának tekinthető az osztrák rendszer.

Az osztrák-cseh együttműködés példaértékű, mind a céljait, mind a megvalósítás egyszerűségét és átláthatóságát tekintve. Természetesen vannak bilaterális szinten tisztázandó kérdések, de elmondható, hogy a modell adaptálható a magyar viszonyokra.

Az elemzés és a javaslatok legfőbb megállapításai

Tekintettel a rendelkezésre álló jogi és intézményi keretekre, a határon átnyúló egészségügyi ellátási együttműködések számára Magyarország határmenti térségei esetében a legkedvezőbb – egyben a legkönnyebben alkalmazható – eszköz a kétoldalú együttműködési megállapodások alapján bevezetett, az EU-s betegellátási rezsim szabályaival összhangban kibocsátott és az együttműködés földrajzi területére és szolgáltatóira korlátozott egészségbiztosítási kártya, amelynek funkcionalitása minden egyéb tekintetben az E112-es formanyomtatvány funkcionalitásának felel meg.

A mai magyar kormányzati egészségpolitika érdekartikulációja és célkijelölése a határon átnyúló egészségügyi együttműködésektől rendszerint elvárható előnyökkel lényegében nem számol, intézkedései hatására (jelen formájukban) ezen előnyök Magyarország számára történő leképezése reálisan nem feltételezhető.

Az egészségügyi ellátórendszer tervezéséért is felelős szervek 14 éve nem végeznek rendszeres, automatikus strukturált adatgyűjtést a határon átnyúló egészségügyi ellátásokról. Így kulcsfontosságú lenne, hogy a 1798/2019. (XII. 23.) Korm.határozatban elrendelt struktúraváltást megalapozó adatelemzésben a határon átnyúló ellátási szegmens a jelentőségéhez mérten jelenhessen meg. A szükséges adatok egy részének az előállítására a NEAK már most is képes. Ám ezeket az adatokat jelenleg nem rendszeresen, hanem egyedi, eseti lekérdezések alapján jelentős többletmunkával állítják elő. Az ezzel együtt járó leterheltség csökkenhet, ha az ilyen típusú adatfeldolgozás a NEAK adatbázisainak alapfunkciójává válik.

Az egészségügyi célú határon átnyúló együttműködések minimum két nagy ágazat – a területfejlesztés és az egészségügy (ehhez társul még a külügyi és a közlekedés) – határterületére esnek, ezért bármiféle sikeres együttműködés, fellépés csak legalább e két ágazat szoros együttműködése alapján jöhet létre. Ennek fényében a kormányközi megállapodásoknak alapvetően a

• a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI.,
• az európai területi társulásról szóló 2014. évi LXXV.,
• az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.,
• a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénnyel összhangban kell elkészülnie.

A hatályos magyar egészségügyi jogszabályok ismerik a határon átnyúló egészségügyi ellátás fogalmát, de annak olyan jelentést tulajdonítanak, amely területfejlesztési (valódi határon átnyúló együttműködési) szempontból nem releváns. Ezzel együtt is nem tarjuk feltétlenül szükségesnek a 1997. évi LXXXIII. törvény 5/B. § s) pontja szerinti határon átnyúló egészségügyi ellátás fogalmának átalakítását. E helyett a „határon átnyúló egészségügyi együttműködés keretében nyújtott ellátás” fogalmának megfelelő tartalommal történő bevezetése megfelelő megoldást jelenthet.

A határon átnyúló együttműködések keretében történő egészségügyiszolgáltatás-nyújtási, illetve mentési/betegszállítási szegmensben egyaránt akkor lehet hatékonyan elérni az együttműködésben résztvevők céljait, ha összehangolt tevékenységük keretrendszere a lehető legkevésbé spontán. A tervezhetőséget jelentősen támogatják a hosszútávú kötelezettségvállalások. A határon átnyúló együttműködésekben ennek tipikus eszközei a keretmegállapodások és az azok alapján – keretkitöltő jelleggel kötött – adminisztratív/végrehajtási megállapodások, illetve (a társadalombiztosítási rendszerek által le nem fedett jogviszonyok esetében) az egészségügyi intézmények és pácienseik között kötött szolgáltatási szerződések. A projekt keretében erre vonatkozóan az alábbi javaslatok kerültek kidolgozásra:

• keretegyezmény-minta a határon átnyúló egészségügyi együttműködésről szóló kétoldalú megállapodásokra;
• keretegyezmény-minta a határon átnyúló mentés kormányközi szabályozására,mely az osztrák-cseh szerződés felhasználásával, a kapcsolódó tanulmányúton szerzett tapasztalatok, valamint a 2017-ben, jelen kezdeményezés keretében elkészült átfogó tanulmány alapján került kidolgozásra;
• megállapodás-minta a határon átnyúló egészségügyi együttműködésről szóló keretegyezmény végrehajtásáról;
• szolgáltatásiszerződés-minta az egészségügyi szolgáltatók és a társadalombiztosításban nem biztosított (az ellátások költségét önállóan viselő) ügyfeleik jogviszonyának szabályozására.

A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatási és szolgáltatói együttműködés létrehozásához tisztázandó gyakorlati kérdések:

• milyen partnerekkel (kik?),
• milyen területeken, tevékenységek/szolgáltatások tekintetében (mit?),
• milyen földrajzi térben (hol?),

kívánjuk létrehozni/fejleszteni az együttműködést, továbbá

• milyen közösségi forrásokból kívánjuk biztosítani az indulást [EU],
• és milyen forrásokból kívánjuk biztosítani a működést [saját, vagy nemzeti] (miből?).

Ehhez a következő körülményeket mindenképpen célszerű figyelembe venni:

1. A leendő együttműködések szervezőinek és partnereinek pontosan meg kell ismerni egymás kapcsolatrendszerét. A partnerek nagy száma, azonos vagy hasonló érdekei megfelelő összehangoltság nélkül ahelyett, hogy erősítenék, inkább kioltják egymást. Erre tekintettel az együttműködések sikere érdekében alapvető fontosságú, hogy még az együttműködések előkészítése során a részt vevők az összes határon átnyúló struktúrát és helyi szereplőt feltérképezzék és választ adjanak arra a kérdésre, hogy ezek céljai hogyan illeszkednek a létrehozni kívánt határon átnyúló egészségügyi szolgáltatói és szolgáltatási együttműködés célrendszeréhez, illetve – ha lehetséges – hogyan integrálhatók az új együttműködésbe.
2. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 27.§ (9) bekezdésének fényében, határon átnyúló egészségügyi szolgáltatói és szolgáltatási együttműködéseket létrehozó megállapodások előkészítésébe az ÁEEK-et és a NEAK-ot be kell vonni, legyen szó akár az egészségbiztosítási szervek bevonásával, akár a nélkül zajló együttműködésekről
3. A határon átnyúló együttműködések hatékonyságának és fenntarthatóságának alapfeltétele a határok átjárhatósága. Fontos tehát felismerni, hogy a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatói és szolgáltatási együttműködések fejlesztése a fenntarthatóság érdekében nemcsak a leendő együttműködő helyi partnerek, hanem az egyes ágazati fejlesztések (pl. közlekedés) felelősei közötti szoros egyeztetést is szükségessé teszi.

Az együttműködés zökkenőmentessége érdekében a fentieken túl a határon átnyúló egészségügyi együttműködésekben Magyarországgal együttműködő államok kormányzati partnereivel és tervezőivel való kapcsolattartás legalább ilyen kiemelkedően fontos kérdés.

Az alprojekthez meghatározott indikátorok teljesülése

Indikátor megnevezése	Előirányzat	Teljesítés
Nemzetközi szakmai szeminárium	1 db	1 db
A szemináriumon részt vevő uniós tagállamok száma	6 db	5 db*
Elkészített alkalmassági értékelés	4 db	4 db
Kidolgozott államközi keretmegállapodás-minta	1 db	1 db
Jogszabályi javaslat a mentőautók határmenti mozgására	1 db	1 db
Regionális betegellátási PILOT-szerződés	4 db	1 db**
Útmutató a határ menti betegmobilitás megszervezéséhez	1 db	1 db

*A szlovén résztvevők időpontütközés miatt nem tudtak részt venni a szemináriumon.

** Az alkalmassági vizsgálat eredményei alapján, 4 db intézményspecifikus szerződés helyett, 1 db széles körben használható szerződésminta került kidolgozásra.

Az alprojekt folytatásának lehetőségei

Az egészségügyi együttműködések köre jelen esetben két nagyobb tématerületre bontható.

A mentés esetében bi- és/vagy multilaterális szinten szükséges lenne a projekt keretében megkezdett egyeztetések folytatása. Osztrák és szlovák viszonylatban az Emberi Erőforrások Minisztériumának Egészségügyi Államtitkársága, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az Országos Mentőszolgálat, valamint a szomszédos országok illetékes szerveinek közreműködésével folyamatban van a soron következő szakmai találkozó szervezése, melynek megvalósulása 2020 februárjára várható. Az egyeztetés alapját az osztrák-cseh államközi megállapodás képezi, melynek szövegét az OMSZ jogi csapata a beszámoló elkészítésének időpontjában véleményezi. A CESCI az egyeztetések facilitálása érdekében, az EMMI és az OMSZ kérésére vesz részt a folyamatban.

A többi szomszédos EU tagállam esetében is fontosnak tartjuk a Jogi akadálymentesítési projektek keretében kiépített kapcsolatok fenntartását és erősítését, mely bilaterális találkozók és/vagy az eddigiekhez hasonló többoldalú egyeztetések formájában lehetséges.

A betegmobilitás terén a magyar határok menti együttműködés jelenleg kevésbé előrehaladott állapotban van, melynek oka a téma komplexitásában és az ágazat strukturális problémáiban keresendő. Az együttműködés szakmai szintű előkészítése a projekt keretében megtörtént, melynek folytatása az ágazati környezet határon átnyúló szempontokat figyelembe vevő felülvizsgálatával, illetve a szomszédos országokkal történő egyeztetések megkezdésével, az illetékes, többnyire állami szereplők közreműködésével lehetséges. Minderre, megfelelő szándék esetén, alkalmas keretet biztosíthat a 1798/2019. (XII. 23.) Korm.határozat eredményként hamarosan megkezdődő átalakítási folyamat.

Európai Uniós szinten szintén fontos mindkét téma megtartása és fontosságának erősítése a határ menti együttműködésekről szóló diskurzusban, melyre lehetőséget kínálnak többek között a DG REGIO kezdeményezései vagy az olyan platformok, mint a határ menti egészségügyi együttműködésben érdekelt helyi és regionális szereplőket egyesítő EUREGHA fórum.